Vállalkozósdi

Friss topikok

Archívum

Az ötlet még nem stratégia

2014.04.17. 17:50 socialite

Mindegy, hogy mekkora céget vezet/ alapít/ vagy épp dolgozik benne az ember vannak olyan alapvetések, aminek eleget kell tenni. Nagyvállalati szakmai pályafutásomból adódóan nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a jó ötlet az nagyon karcsú, semmire sem elég. Annak idején, amikor elkezdtem dolgozni, tele voltam ötlettel (és energiával is, de ez majd egy másik poszthoz lesz jó anyag). Azt gondoltam, hogy van némi tudásom, a többi majd jön, kreatív ember lévén pedig ontottam magamból az ötleteket. Mindegy volt miről volt szó, gyorsan azonosultam vele, és mindenre volt válaszom. Ez mind szép és jó, azonban amikor a megvalósításra került sor, akkor általában kiderült, hogy itt is, ott is megbicsaklott az az ötlet, nem tudott megállni önállóan a lábán. Talán az ötletemmel volt baj? Nem volt elég jó ötlet? Velem volt a gond? Egyáltalán nem. Ha egy házat ki akarok festeni marhajó kreatív színkombinációban, ahhoz először érdemes megnézni a házat. Nem biztos, hogy a kettő a végén passzolni fog. Ugyanígy van ez a jó ötlettel is, könnyen megeshet, hogy öncélú, hiszen nem tudom pontosan mit akarok vele.

A jö ötlet csak akkor tud önállóan megállni a lábán, ha van egy masszív stratégiám. Mi a stratégia? Tipikus wikipédiás közokosság: stratégia cselekvések egy hosszabb távú terve egy bizonyos cél elérésé érdekében, ami gyakran az úgymond „győzelem” vagy probléma megoldás. Megkülönböztetjük a taktikától és az azonnali akcióktól, mivel a stratégia a cselekvések és azok végrehajtásához szükséges erőforrások biztosítását időben kiterjedten gondolkodva tervezi meg.

És akkor most szintet léptünk, mert az ötletem az már csak akciószintű tervezés. Tehát ha vállalkozok, akkor mi lesz a stratégiai, a taktikai és az akció szintem?

Már maga a célom, hogy vállalkozzak, stratégiai szint, az a célkitűzésem, hogy el szeretnék érni egy adott piaci pozíciót, új terméket akarok bevezetni, vagy lehet az is a stratégiai szintem, hogy a már meglévő vállalkozásom ismertségét szeretném növelni. Fontos, hogy ezekkel a célokkal tisztában legyünk, mert csak így építhetünk fel egy szilárd alapokon nyugvó építményt. A következő lépésben taktikai szinten meg kell határoznom, hogy jelenleg, hogy áll az ismertségem, mire alapozom, hogy ismerik vagy sem, milyen irányokat látok, ahol az ismertségemet növelni tudnám. Online kellene jobban mozgolódni? Ha igen, akkor miért? Vagy fontos számomra az offline jelenlét is? Ha ezekre a kérdésekre tudom a választ, akkor erről a szintről is tovább tudok lépni, a jó ötletek földjére. 

Tegyük fel, hogy azt látom, hogy az online jelenlétem gyenge, ebben kell erősíteni. Akkor jöhet az ötletelés: Facebook hirdetés, Instagram, google? Lehet, hogy jó videókra lenne szükségem? Ezek természetesen példák, és az ötletek sem egyediek, de fontos, hogy anélkül hogy ismernénk a vállalat, még ha az nagyon pici is, stratégiai és taktikai céljait, nehezen tudunk olyan ötletet hozni, ami hozza is a hozzá fűzött reményeket. 

Ez a másik baj az ötlettel. Hogy nehéz a célhoz rendelni. Mert vagy bejön, vagy nem, nem vagyunk benne biztosak. Az viszont garantált, hogy ha gondos a tervezésünk, akkor a célhoz közelebb tudjuk hozni az ötletet, és a végén egyértelműen látni fogjuk, hogy mi miért működött, vagy éppen nem. 

Fut a szekér - Running a business

2014.04.12. 21:39 socialite

Kicsit lehangol a gondolat, hogy nincs megfelelő magyar kifejezés a "running a business" angol szókapcsolatra. 

Ugyanis így nehéz elmagyaráznom, hogy mi a kapcsolatom a futáshoz és az üzlet futtatásához. Évek óta futok. Pontosítok: különböző intenzitással edzek, van, hogy a munka miatt kevesebbet, van, amikor már elegem van abból, hogy az életem helyett dolgozom, akkor válaszképp többet futok. Viszont mindig van valami célom vele. A napok többségében csak ki akarok futni a világból, az életemből, ki akarom tisztítani a fejemet, hogy csak én maradjak, és a futás. Legutóbb egy félmaratont tűztem ki magam elé, nem az első volt, mégis kellett készülnöm. Kellett volna. Mert jött a munka,  a halogatás, jött a stressz, jött vele a nátha, és a teljes felkészületlenség. A verseny előtt 3 héttel futottam utoljára. Mivel beneveztem, úgy gondoltam, akármi lesz, lefutom. Ha megállok, abbahagyom, nem gond, a testi épségem mindennél fontosabb.

Mivel a klasszikus (normális) értelemben nem tudtam felkészülni, így már az előtte levő napokban agyban programoztam magam. Ilyet előtte ennyire tudatosan sohasem műveltem, arra koncentráltam, hogy lássam magam előtt a célt. Jól megnéztem magamnak, hova kell majd befutnom, és az egész futás alatt az járt az eszemben, hogy ide be fogok futni. A felkészületlenség azonban sohasem marad megtorlás nélkül. Boldogan futottam, örültem, hogy szokatlanul könnyen veszem a kilómétereket ,még 10 után is, de 17-nél utolért a sorsom, mindkét vádlimba görcs nyilallt. Mintha két kést döftek volna belém, a térdeim össze akartak rogyni. Meg kellett állnom nyújtani. De be akartam érni a célba. Ezért folytattam a versenyt, 500 méretenként megállva, nyújtva, majd rettenet rossz idővel, de beértem a célba.

Hülye voltam? Hát perszehogy hülye voltam. Nem készültem, nem vettem be se magnéziumot, se kalciumot, úgy döntöttem kockáztatok. Nem lett maradandó károsodás (egyelőre úgy tűnik), de két napig alig bírtam járni, rettenetesen kimerültem. Megérte? Még jó, hogy megérte. Ismét bebizonyítottam magamnak, hogy ha akarok valamit, akkor sikerül. Akarni kell. Az akarat viszont nem elég, szükség van a felkészültségre is, mert akkor tudom igazán jól végrehajtani a kitűzött célt. És mi köze a futásnak az üzlethez? Éveken át készültem, terveztem egy vállalkozást, álmodoztam, hol kisebb, hol nagyobb energiával, mert nem láttam magam előtt a célt. Most viszont világosan látom, körvonalazódott melyik az a verseny, ahol indulni szeretnék, és jól megnéztem magamnak a célszalagot. Oda szeretnék elérni.

Még csak az első kilóméternél vagyok, de nem adom fel, mert felkészültem, mindenre.

süti beállítások módosítása