Kicsit lehangol a gondolat, hogy nincs megfelelő magyar kifejezés a "running a business" angol szókapcsolatra.
Ugyanis így nehéz elmagyaráznom, hogy mi a kapcsolatom a futáshoz és az üzlet futtatásához. Évek óta futok. Pontosítok: különböző intenzitással edzek, van, hogy a munka miatt kevesebbet, van, amikor már elegem van abból, hogy az életem helyett dolgozom, akkor válaszképp többet futok. Viszont mindig van valami célom vele. A napok többségében csak ki akarok futni a világból, az életemből, ki akarom tisztítani a fejemet, hogy csak én maradjak, és a futás. Legutóbb egy félmaratont tűztem ki magam elé, nem az első volt, mégis kellett készülnöm. Kellett volna. Mert jött a munka, a halogatás, jött a stressz, jött vele a nátha, és a teljes felkészületlenség. A verseny előtt 3 héttel futottam utoljára. Mivel beneveztem, úgy gondoltam, akármi lesz, lefutom. Ha megállok, abbahagyom, nem gond, a testi épségem mindennél fontosabb.
Mivel a klasszikus (normális) értelemben nem tudtam felkészülni, így már az előtte levő napokban agyban programoztam magam. Ilyet előtte ennyire tudatosan sohasem műveltem, arra koncentráltam, hogy lássam magam előtt a célt. Jól megnéztem magamnak, hova kell majd befutnom, és az egész futás alatt az járt az eszemben, hogy ide be fogok futni. A felkészületlenség azonban sohasem marad megtorlás nélkül. Boldogan futottam, örültem, hogy szokatlanul könnyen veszem a kilómétereket ,még 10 után is, de 17-nél utolért a sorsom, mindkét vádlimba görcs nyilallt. Mintha két kést döftek volna belém, a térdeim össze akartak rogyni. Meg kellett állnom nyújtani. De be akartam érni a célba. Ezért folytattam a versenyt, 500 méretenként megállva, nyújtva, majd rettenet rossz idővel, de beértem a célba.
Hülye voltam? Hát perszehogy hülye voltam. Nem készültem, nem vettem be se magnéziumot, se kalciumot, úgy döntöttem kockáztatok. Nem lett maradandó károsodás (egyelőre úgy tűnik), de két napig alig bírtam járni, rettenetesen kimerültem. Megérte? Még jó, hogy megérte. Ismét bebizonyítottam magamnak, hogy ha akarok valamit, akkor sikerül. Akarni kell. Az akarat viszont nem elég, szükség van a felkészültségre is, mert akkor tudom igazán jól végrehajtani a kitűzött célt. És mi köze a futásnak az üzlethez? Éveken át készültem, terveztem egy vállalkozást, álmodoztam, hol kisebb, hol nagyobb energiával, mert nem láttam magam előtt a célt. Most viszont világosan látom, körvonalazódott melyik az a verseny, ahol indulni szeretnék, és jól megnéztem magamnak a célszalagot. Oda szeretnék elérni.
Még csak az első kilóméternél vagyok, de nem adom fel, mert felkészültem, mindenre.
